Kenyérsütés

Mostanában újra el kezdtem itthon kenyeret sütni. Néhány éve már volt egy ilyen fellángolás, de aztán két sütés után elmaradt...Nem kenyérsütő gépben, hanem a sütőben. Nagyon jó az egész folyamat, a kelesztés (Réka lesi, hogy "összedagadt-e"), a dagasztás, a sütés, és a legjobb persze a sütőből jövő illat, a friss, meleg kenyér illata...de én a nyers kelt tészta illatát is nagyon szeretem. :-)
Így, hogy Réka oviba megy, mi pedig Gergővel nem vagyunk kint sokat, mert rossz idő van úgyis, nem is olyan nehéz megvalósítani a kenyérsütést.

Egyelőre két sima rozskenyér víz, rozsos kenyérliszt (már benne van az élesztő) és só felhasználásával.
Jól összegyúrtam a tésztát, kelesztettem, beraktam az edénybe, amiben sütöm, vágtam a tetejére két elég mély csíkot, jól lekentem vízzel, hagytam még kelni talán egy órát is, aztán be a sütőbe és hamarosan már jött is a jól ismert illat. Miután kisült a cipó (Réka szerint ez nem kenyér, hanem cipó...mert két csík van rajta, mint az "A part alatt" c. gyerekdal animációjában és az ugye cipó...), meg is kell mosdatni (újra lekenni vízzel). És rácson szárítani. Aztán felszelni és megenni. Gyorsan fogy, így hamar újra sütni. :-))